2014. november 4., kedd

Börzsönyben Zorróval


Sziasztok!
Hogy ezt a bejegyzést értsétek, tudnotok kell, kicsoda Zorro. :)



Mivel a mi kicsi lakásunkba a párom nem engedélyez több kutyát (majd ha lesz kertes házunk, innen már csak oda megyünk), ezért folyamatosan toborzok ideiglenes gazdikat. Így volt ez egy barátnőmmel is, nevezzük M-nek. :)



Természetesen a Dalmata Mentésnek szerettem volna segíteni, így tőlük érdeklődtünk először, mivel a komoly kritérium az volt, hogy jöjjön ki a három szobamacskával, a másik fontos dolog, hogy lehessen vele menni túrázni, és teljesítménytúrázni (akár 50-100 km gyaloglásokról beszélünk), tehát a túl idős és a macskaiszonyos kutyák sajna nem jöttek szóba, utóbbi miatt pedig éppen nem volt megfelelő ideiglenes a dalmatásoknál. Nekiálltunk hát keresgélni más Fajtamentéseknél, Örökbefogadás A Szánhúzókért Alapítvány, Vizslamentés, Brit Pásztor SOS, Német Juhász Fajtamentés. Szintén vagy cicagondok, vagy idős. Az Agarasokat meg sem akartuk próbálni, mert úgy tudtuk mozognak mindenre, ami tud futni. Mégis írtunk egy bemutatkozó üzenetet.
Nagyon gyorsan jött vissza egy üzenet, három kutya is szóba jöhetett, egyikőjük viszont elég idős volt. Volt egy kölyök még (Hamu), de mire kimentünk látogatni, ő már idire talált, ill. volt egy nyeszlett kan, akire 5 hónapot saccoltak, de a doki szerint legalább 10 hónapos.
Ő volt Cickány.

Jobb oldalon, whippet-angol agár mix. :)



Cickány azonnal a nyakamba ugrott, és amikor jöttünk volna kifele, mert azt a hirtelen döntést hozta M, hogy aznap elhozza, Cickány követett minket. Gyors intézkedés, fuvart is kaptunk, kutya költözött idibe. Kettő nap elteltével M. eldöntötte, szeretné, ha Cickány (akit Zorrónak kereszteltünk) marad.




Tehát lassan két hete tengeti M-nél mindennapjait, három macska között egy 10 hónapos agárgyerek, aki Mollyval nagyon is jól kijön, úgyhogy összejárunk bandázni, például a hétvégén kiruccantunk a Börzsönybe. Én laza 15-20 km-t terveztem, M. reggel közölte, hogy ő 30 kilométeres utat jelölt be, de alapból a rossz úton kezdtük (sima kéktúra és nem a K+, amivel rövidítettünk volna vagy 7 km-t), ezért a Csóványosig nem jutottunk el, sőt az utolsó két órát fejlámpával közlekedtük.

Korán indult a nap, már 7 előtt megvettünk oda-vissza a vonatjegyeket, kutyák kicsit izgágák voltak odafele. Mollyt hamar elengedtem a pórázról, hagytam futni a kötelező köröket, de úgy gondolta utána is a 10 méteres körzetem túl kicsi és elmászkált 20-30 méterekre felfedezni, úgyhogy a ködös erdőben inkább újra pórázra csatoltam, és csak a hegytetőn engedtem el újra. Eleinte, ha kettejüket elengedtük, akkor őrült rohangászás volt. Később el is fáradtak, meg Mollyt útközben jó kis hideg-meleg technikával rávettem, hogy a 10 méteres körzetnek elégnek kell lennie (ha messzebb ment "no-no, nem", ha közel volt akkor dícséret, elég hamar rájött a dologra).

A köd
Molly a ködben
Zorro ködben


Molly az összes lehetséges dagonyába, pocsolyába beletrappolt, a patakokban fel-alá rohangált bottal a szájában, nagyon elemében volt. Imád túrázni, kár, hogy hanyagoltam ezt a fajta mozgást az elmúlt időszakban. :( Agarunk viszont mindent kikerült ami kicsit is nyirkos volt, a patakot lovakat megszégyenítő kecsességgel, könnyedséggel ugrotta át, és amikor gazdi belehúzta az egyikbe a mancsát, vérig sértődött. :D
Molly, amíg mi kb. 20 (25?) km-t gyalogoltunk, legalább 3x, de inkább 4x ennyit ment (akár 100 km?) mert ide-oda rohangált, végig ügetett és ha előrerohant és visszahívtam az is dobott a megtett méterek számán. Zorro viszont minden egyes pihenőhelyen összekuporodott a földön és aludt.

Molly független személyiség, agárgyerek viszont végig M. 5-méteres körzetében tartózkodott, póráztól függetlenül. Még a nagy sértődés után is, csak épp nem nézett oda.



Útközben elvágtázott előttünk egy szarvastehén. Vártuk, hogy mi lesz a reakció a vadászkutya részéről: Semmi. Mollyra ahogy meghallottam a csörtetést rászóltam, hogy "Gyere ide MOST!" és már ugrott is ki a szarvas a fák közül, Molly látta, felkapta a fejét, de szó nélkül megfordult és odajött hozzám. Persze ezután 20-szor rá kellett szóljak, hogy ne menjen be a fák közé, nagyon felajzotta a dolog. :D Egyébként is átcsapott néha kopóba, orra a földön, főleg a saras pocsolyáknál, ahol tele volt vaddisznónyommal az egész.



Azt hiszem ennyi elég is lesz, nem is tudom hogyan kéne lezárjam a történetet. Hazafele mindketten aludtak a két vonaton és a buszon is, Zorro még a 6-os villamoson is. Búcsúzom mára, hamarosan jön az új blog. :)

Helyben maradás gyakorlás Csepelen, erre újra rá kell gyúrnunk. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése