2014. szeptember 1., hétfő

Nyaraltunk :)

Sziasztok! A képek feldolgozása most kicsit tovább tartott, mint szokott (nem csak kutyás képek voltak), emiatt jön ilyen sokára a blog. Majdnem két hetet voltunk nyaralni, aminek a kutyás részéről szeretnék beszélni. Nem lesz rövid, úgyhogy ha nincs időtök olvasni, legalább a képeket nézegessétek, vagy görgessétek át a nem Mollys, kékkel írt részeket. :)

Először Siófokon voltunk lent, ahol Mollyn és Bodzán (nagyim kutyája) kívül még két kutyára kellett vigyáznunk: az egyik egy szökős, ivartalan (!) szürke pumi, a másik egy fehér, puliszerű keverék, mindketten gyönyörűen sétálnak pórázon. A szökős kutya 2-3x kilógott pár percre, de ebből egyszer befogtuk, egyszer szinte azonnal visszajött, egyszer meg nem voltam otthon, csak mesélték. Úgyhogy, amikor nem voltunk otthon ill. éjszaka kikötöttük, illetve a 4. napon nagyim bevezette velük a reggeli sétát, és onnantól kezdve meg sem próbált ellógni, hanem egész nap nagyim sarkában volt a kis szeretetgombóc. :) De hogy még nehezebb legyen: fél a vihartól és a tűzijátéktól is és ebben bővelkedett az a pár nap.
A fehér pulikeverékkel (Müzli) Molly azonnal megtalálta a közös hangot. Ivaros kanról van szó, nagyon nyugodt, nagyon cuki, amikor Mollyval gyakoroltam, ő is jött feladatozni. Az elvileg nem apportos Müzli felpörgött a látványra és a földön lévő frizbiket hozta közelebb, ami persze Mollynak nem annyira tetszett, mivel a pöttyösöm féltékeny/bevédi a frizbit. De amúgy sokat játszottak Müzlivel (és persze Bodzával) és minden reggel dübörgéssel indult, ahogy reggel a négy kutya az enyém nyomában vágtázott körbe a telken. Egész jó jelzőkutyák is, bár meg kell mondjam elfogulatlanul, hogy Molly a legklasszabb: észreveszi, ugat 3-4-et, odaszalad, néz, és ha elmentek, akkor eljön a kaputól. Nem acsarkodik, nem esik neki a kapunak. Persze akadtak emberek, akik megálltak hergelni a kutyákat ("Jaaaj de aranyosaaak... hát miéééért ugattoooook?"), ilyenkor előfordult, hogy többet ugatott, de ha szóltam neki, hogy elég lesz, eljött onnan, míg a két kölcsönkutya folytatta az ugatást, Bodza meg hol beszállt, hol nem.

Bodza imádja a vizet, a rálocsolt vizet elkapja, és hallomásból tudom, hogy úszik a hévizi patakban is. A vízharapdálásba Molly is beszállt, de nem ekkora beleéléssel. :D Róla nem is készült sok kép, ami meg igen, az homályos, úgyhogy csak ez van:

Folyton csak a karate! :)
Néha azért lenyugodtak egy kis időre és nekiálltak botot rágni, napozni, szimatolni,, kiásni a komposztot dinnyehéj után (ugye tudjátok melyik volt a négy közül a drága? :) )


Volt bográcsozás is, ami kisebb-nagyobb kihívás elé állított minket, de azért a tüzet mindegyik tisztes távolságból vizslatta csak. Molly EGYFOLYTÁBAN a készülő kaja körül lebzselt.
Van egy jókedvű párom, aki tud és szeret főzni... :)

Még egyszer leszögezem, hogy nem éheztetem az ebet. Pont tegnap hallottam sustorogni mögöttem egy kissrácot az anyjával. Molly aktív kutyáknak való tápot kap, többet, mint kellene, a széklete normális állagú, mennyiségű. Emelett kapja a rengeteg jutifalit. Sokat mozog és a pajzsmirigye is kissé túlműködik, ami épp elég, hogy ne hízzon, de fogyni sem fogy, és simán benne van a súlytartományban. Szóval: nincs éheztetve, csak kajamániás. ;)

Jaj, az OBED! Majdnem elfelejtettem. Megkértem páromat, hogy fotózzon alapállást, amit (a kép készültekor) egy hete gyakoroltunk.
Lába tök jó helyen van, szemkontaktus megvan, testi kontaktus is szép. De persze buta gazdi elfelejt odafigyelni a farra, úgyhogy az ki van csapva oldalra kissé. Én ezen dühöngtem egy sort, hogy milyen figyelmetlen vagyok, de megnyugtattak, hogy teljesen jófelé haladunk. Úgyhogy azóta is sokat gyakoroljuk és nemsokára csináltatok új képeket. (Régebben messzebb ült le tőlem, ill próbálom a feladatokból kivenni a megvezetést és a kezemet ott tartani, ahol majd versenyeken kell.) Ha minden jól megy, akkor a héten megyünk egyéni foglalkozásra ismét, és kapunk hideget-meleget újra... :D

Na, a siófoki 6 nap után átmentünk Hévízre. Itt minden egyes reggelt erdei sétával indítottunk. (Amit képet most beszúrok, az délutáni séta, bicikliút mellet, ezért a póráz.) De egyébként egy fantasztikus mocsári ciprusokkal teli erdőről van szó, puha talajjal, gyönyörű, hatalmas fákkal, és a legjobb, hogy nincsenek sokan, pedig a tavat öleli körül. Mindenkinek ajánlani tudom! ;)

Szintén majdnem minden nap kimentem a patakpartra, ami egyben strand is, legalábbis annak használják. Gyakorlatilag a tóból lefolyó vízet elvezető csatorna, ami mindig langyos, de sosem annyira meleg, mint a tó. 24-28 fokos a felsőbb részeken, lejjebb hűl. A víz nagyon tiszta, gyönyörűen látszik az alja és a kiskutyám úszóhártyája. Na, itt Molly jókat futott, úszott és vízi apportozott.
A vicces vízi apportról tettem is fel videót ide: https://www.facebook.com/mollydalmat
Első alkalommal beugrott, de el is merült, úgyhogy utána inkább ilyen kis óvatosan ment a vízbe. :D

Ennél a pataknál készült tavaly egy kép és idén is. A különbség körülbelül +15 cm és +6 kg.


Imádja a magas füvet, nagyon sokat futkározott, és szintén apportoztunk (de csak nagyon keveset! Annyit, hogy lőhessek 1-2 képet). Megúsztuk egyetlen kullanccsal, amit még aznap este ki is szedtem, mert a kullancscsipesz volt az első dolog, amit bepakoltam a kutyának. :)

Mert magas fűben őrülten cikázni szuper. ;)

Kisebb baki az apportban :)
És végezetül azt hiszem megtaláltam a koszorúslányomat! :) Fátyolt hordani úgy látszik tud. Hévízen ugyanis nincs kert, de minden reggel kiült/feküdt az erkélyre napozni és vitte a függönyt is.


Úgyhogy ennyi lenne mára, a frizbit majd legközelebb, de elöljáróban: jól haladunk. Gyakoroljatok ti is! :)

1 megjegyzés: