2014. február 1., szombat

Rövid a tél, de muris

Rövid a tél, de muris



Kíváncsi voltam, mi lesz, ha leesik a hó végre, Mollyt ugyanis én még nem láttam hóban.

Nagyon muris volt. :)

Először csak szagolgatta, persze olyan lett a nózija, azt lenyalta. Erre rájött, hogy ez ehető, de milyen fura, hát nekiállt harapdálni meg nyalogatni a havat. Miután a megszeppentségen túljutott, lefutotta a kötelező örömköröket, majd beletúrta magát, hempergett, darabokat kapott fel a szájába, majd mikor elolvadt/kiesett, kereste a földön, hogy hova tűnt.
Később gondoltam, hogy dobok neki hógolyókat. Apportos kutyához híven még a levegőben elkapta a labdákat, a képen is éppen felé repül egy.

Másnapra ugye minden lejegesedett, de nem zavartatta magát, indult a dalmatás futás, amit rögtön pofáraesés és csúszkálás követett. Persze én jól megijedtem, de a terepszínű kutyám csak felpattant és szaladt tovább. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése