2014. március 1., szombat

Pointer?!

Komolyan le merem fogadni, hogy Molly az ősrégi felmenőire ütött.

- Imád pocsolyában pancsolni meg labradorokkal fetrengeni.
- Ha vizet lát, szalad úszni.
- Ha vadat lát (nyúl, vadkacsa), jellegzetesen felemeli a mellső lábát. És totál apportos, tehát ha arról lenne szó, tuti be is hozná.
- Nincs “dalmatabaja” (allergia, süketség, vese…)
- Nagyra nőtt.

ÉS az utcán a fajtát nem ismerők megkérdezik, hogy Pointer-e. (Másik véglet a 101 kiskutya, holott én csak egy kergét sétáltatok – khmmm – próbálok sétáltatni.) Na de lehet, mégis nekik van igazuk?

Ugyan fajtatiszta dalmatának tűnik és sok viselkedésjegyet hordoz, például:
- Kielégíthetetlen vágy a futásra. A futásra. És a futásra. Kerget vagy őt kergetik, labda után vagy csak úgy, mellettem vagy előttem, cikázva vagy egyenest. Mint Gombóc Artúr a csokival. :)
- A makacssága. Húszszor kizavarom a nappaliból, de csak lopja a centiket, kettőt fordulok és a mancsa újra a küszöbön.
- A sértődékenysége. Ha kint szakad az eső, és kénytelen-kelletlen kivonul dolgát végezni, akkor is közben vádló szemekkel néz, majd a helyére vonul és fél napot alszik a fal felé fordulva.
- Ha valaki jár kutyasuliba dalmatával, és megtanította neki a “Marad!” szó valódi jelentését, akkor a nehezén túl van! :)
Eleinte valószínűleg ezeket fogja tapasztalni:
“Tyű, menjünk inkább szaglászni”, oldalra borulás és napozás, “Ott egy másik kutya, játsszunk!”, “fekvőtámasz” és “Mit szólnál, ha én inkább elmennék kakát enni?”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése